A virtualizáció átalakulása: az adatközponti operációs rendszerek hajnala
Napjainkra a számítástechnika egyik legnagyszerűbb megoldása, a virtualizáció részben meghaladottá vált. A koncepció egyáltalán nem rossz, csak éppen már nem képes kiszolgálni azokat az adatközpontokat, amelyek napjaink alkalmazásainak adják az alapját.
A virtualizáció lényege, hogy az egyes szervereket virtuális gépekké alakítja – így a fizikai gépek erőforrásait maximálisan kihasználhatjuk. Ma azonban már sok olyan alkalmazás létezik, amelyeknek a futtatásához nem elegendőek ezek a rendszerek. Amelyek teljes adatközpontokat igényelnek ahhoz, hogy megfelelően legyenek képesek működni.
A megoldást a mikroszolgáltatások jelentik: olyan kis folyamatok, amelyek az alkalmazások egyes részeit futtatják, saját külön virtualizált tárolóikban. Ezek a mikroszolgáltatások a hagyományos alkalmazásoknál gyorsabbak, azonnal elindíthatóak, tehát könnyebben kezelhetőek. A hagyományos virtualizáció keretei között azonban futtatásuk megoldhatatlan.
A kulcs az, hogy magát a koncepciót egy szinttel feljebb léptessük. Olyan infrastruktúrákat hozunk létre, amelyek már nem egyetlen szervert virtualizálnak, így alkalmasság téve azt több virtuális gép futtatására, hanem akár több ezret is. Mikroszolgáltatások milliói futhatnak így egyszerre – ezeket azonban természetesen kezelni is kell valahogy.
Megjelenőben vannak tehát az adatközponti operációs rendszerek: egy az eddigiek fölé épülő szoftverréteg, amely képes ezt a több milliónyi folyamatot és a több ezer szervert összehangolni, kezelni, az erőforrásokat elosztani. A lépték nagyobb lett.
Az adatközpontok lényegében szuperszámítógépekké válnak így, és képessé arra, hogy ne egyetlen monstrumméretű alkalmazást futtassanak, hanem a mikroszolgáltatásoknak köszönhetően egy sokkal többre képes, rengeteg független részfolyamatból összeálló alkalmazást. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósulhasson, szükség van a szemléletváltásra. Természetesen a virtualizáció ma is remekül működik, rengeteg adatközpontban, így a DoclerNet központjában is tökéletesen alkalmas a hagyományos típusú alkalmazások kiszolgálására. A jövő azonban már az eggyel összetettebb, magasabb szintű virtualizációé.