A szakoktatás rendszere változásra szorul
Oktatási rendszerünk egyik legnagyobb hátránya a gyakorlati tudás hiánya, ez a szakképző iskolák tanulóinak jelent komoly problémát. Az egyetemek és főiskolák hallgatói is részesei ennek a gondnak, hiszen az ott tanultakra is jellemző, hogy egy kitűnő eredménnyel végzett tanuló a gyakorlati életben, a valódi munkaerőpiacon nem lesz cselekvőképes, ahhoz még éveknek kell eltelnie, hogy használható gyakorlatot szerezzen. Oktatási rendszerünk magas tárgyi tudással, elméleti felkészültséggel rendelkező, de a munka terén még igencsak képzetlen tanulókat bocsát ki, akiknek aztán a gyakorlat hiánya komoly nehézségeket okoz. Ez a gond persze fokozottabban jelentkezik a szakmunkások körében, hiszen ott jogosabban várja el a leendő munkáltató azt, hogy aki jó eredménnyel végzett az valóban érti is az adott szakma művelését. A probléma abban gyökerezik, hogy a tanuló évek alatt a gyakorlatok során kellene elsajátítani a szakmai fogásokat, azonban erre szinte alig van lehetőség. A szakmai tudás a külső gyakorlati képzések helyett általában az iskolák belső gyakorlati képzésein történik, ahol nem a valódi gyakorlat, hanem mesterségesen teremtett gyakorlatok során kellene megtanulni a szakmai fogásokat, az iparosok a napi munkák során nem tudnak a tanulókkal foglalkozni, a kialakult piaci verseny ezt nem támogatja. Így aztán több szakma friss szakmunkásai alig valamicske valódi tudás birtokában próbálnak elhelyezkedni, kevés sikerrel. A vevő, a fogyasztó pedig azt tapasztalja, hogy a szakemberek tudása egyre csökken.